Ipartanszék

2021. április 29. csütörtök 18:00 

Teams kód: uugq4wp

Figyelem! Új belépési kód van, aki a régivel próbált belépni, az valószínűleg nem látja a csoportot. Ebben az esetben, vagy bármilyen technikai hiba esetén Fehér Eszter tud segíteni Teamsben. 

Insectarium Szegediensis témában ismertetőt tartatnak Dr. Molnár Nóra és Dr. Maák István a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszék oktatói, kutatói.

időpont: 2021.02.11. 10:00

a beszélgetéshez itt lehet csatlakozni:

csapatkód: b3so2ci

vagy itt:

Kattintson ide az értekezlethez való csatlakozáshoz

tanszéki kutatás/education extra muros 2 / BMEEPIP0991

ALEXANDRIÁK ALEXANDRIÁJA - „a világ közepe” // Interdiszciplináris elemzés és értékelés krízistől-krízisig

A legenda szerint Kr.e. 331-ben, egy áprilisi napon, úton a Szíva oázis felé Nagy Sándor álmában megjelent egy aggastyán, aki - Homérosz sorait idézve - egy új város alapításának Pharos szigetét említette helyszínül. Alexandrosz diadalmas hadjárata során legalább húsz Alexandriát alapított a mai Bulgáriától Egyiptomon, Szírián, Afganisztánon át egészen a mai Pakisztánig. A görög Knídoszi Dinokratész tervei alapján Egyiptomban épült Alexandria vált a legnagyobbá és a leghíresebbé, mely Egyiptom fővárosa is volt mintegy ezer éven át a Ptolemaiosz-kortól egészen a Kr.u. 641-ben bekövetkezett arab hódításig. A hellenisztikus város kiemelkedően fontos épülete volt a Muszeion és Könyvtár, amely több százezres tekercsgyűjteményével az ókori világ kétséget kizáróan legfontosabb szellemi központja, „a világ közepe” volt a kortársak és a későbbi recepciók szerint, amellyel legfeljebb Róma vehette fel a versenyt. Feltehetően Nagy Sándort is Alexandriában helyezték örök nyugalomra, de a sírja eddig nem került elő; a régészeket és egyiptológusokat napjainkban is lázban tartja a felfedezés reménye. Az ókori világ egyik csodájává vált a Kr.e. 3. században épült pharosi világítótorony, amely Euklidesz egyik kortársa, Knídoszi Szósztratosz tervei alapján épült. Száz métert meghaladó magasságával egészen a 14. századig állt, amikor is több földrengés lerombolta. A város a hellenisztikus felvirágzás, a Ptolemaida dinasztia korától izgalmas helyszíne volt a natív egyiptomi, a görög, illetve a zsidó népesség együttélésének, ez a szimbiózis illetve kulturális sokszínűség a középkor hosszú évszázadaiban is részben fennmaradt. A legújabb művészettörténeti kutatások az Alexandriában, a hellenizmus alatt létrejött szintetizáló építészetet a korai bizánci és korai iszlám építészet fontos inspirációs forrásának is tartják, melynek hatása a Mediterráneumban kétségtelen. A 19-20. század során többek között az oszmán, a francia, a brit és az olasz építészet is jelentős nyomot hagyott a város karakterén. Így izgalmas, az ókorihoz hasonló és méltó kozmopolita építészeti világot eredményezett. A városi szövetben – Kairóhoz, Szuezhez, vagy akár Bejrúthoz is hasonlóan – itt is feltűnnek a két háború közötti időszak pompás historizáló villái, illetve a 2. világháború utáni igényes, „jóízű” késő modernista/funkcionalista épületek. Az 1960-as években a mai Qait Bey erőd környékén a tengerben felfedezték az egykori világítótorony maradványait, ezt követően a tengerben az ókori világ számos részlete került elő és kerül elő manapság is. Az igen sűrűn lakott város alatt korlátozottak a régészeti kutatások, a tenger alatti régészet felfedezései emiatt is új perspektívába helyezik a város egykori pompáját.

1989-ben nemzetközi pályázaton nyerte el a mára világhírűvé vált norvég Snøhetta iroda az Alexandriai Könyvtár tervezését, amely 2001-re épült fel. A különleges, ikonikus koncepció és magas építészeti minőség méltó módon idézi meg az ókori szellemi központnak, azaz a „világ közepének” jelentőségét. A város sorsa, jelenlegi helyzete szoros összefüggésben áll az Egyiptomban megfigyelhető tendenciákkal. Az alig néhány évtized alatt 20 millióról 100 millióvá duzzadt lélekszám a nemrég még egymillió lakost számláló várost napjainkra 6-8 millióssá feszítette. Úgy tűnik, hogy a 2011-es „Arab tavasz” és következményei Alexandria esetében is elsősorban az informális építészet térnyerésének kedveztek, az utóbbi évek figyelemreméltó jelensége a demográfiai nyomás következtében fennálló lakásínség sajátos kezelése. A katonaság által  lebonyolított építkezések sokszor megdöbbentő sűrűségű, sematikus építészeti környezet alakul ki.

Vajon Alexandria még mindig a „világ – egyik – közepe”? Van, ami nem változik? Mindehhez elégséges az ókor nagyszerűségének tanulmányozása és a szellemi örökség kibontása, megélése? Mit tanulhatunk mindebből?

A kurzus előadássorozata interdiszciplináris módon tárja fel Alexandria történetét, építészeti világát. A történeti gyökerek, a legendás sztori áttekintésével és a mai folyamatok értelmezésével a kurzus keretében teszünk egy kísérletet a Alexandria megértésére. Felfejtjük, hogy az egykori „világ közepe” hogyan vált egy ellentmondásos hellyé, ahol az ókor örökségének, a gyarmati korszakok építészetének, a mai tendenciák fojtó, mégis magától értetődő hatásmechanizmusának meg kell férniük egymással. A félév során a résztvevők kisebb önálló kutatási feladatokat kapnak, ezek egy Alexandriába tervezett terepkutatás előkészítésének és egy összefoglaló jegyzet tartalmi vázának is tekinthetők. A kurzust kifejezetten ajánljuk a 2020/2021 tavaszi félévben, illetve a 2021/2022 tanévben Alexandriába tervező komplex- és diplomatervezőink figyelmébe!